Orvosi látogatásaim 2. rész - Kaáli, gasztroenterológia

Bocsánat, némi spéttel, de jövök ezzel is!

Múlt hétfőn jártam Krizsa doktornál a Kaáliban, megbeszélni a hogyan továbbot.

Alaposan felkészültem a találkozásra, egy komplett kérdéssorral érkeztem, ezekből az alábbiakat sikerült tisztázni:

Hány embrió van még?
Én 5-re tippeltem. Mindenképp tisztáznunk kellett egyébként, mert esedékes volt a fagyasztási díjak kifizetése, és ezzel nálam mindig komplikáció van, mivel kivételes esetként két stimuból vannak fagyibabáim, azaz két stafírung eltérő időpontban esedékes díjait kellene fizetni, és ez mindig meghaladja a processzorok kapacitását. :) Mindenesetre a nagy számolgatás közepette legalább háromszor ellenőrizve, a biológusokkal is egyeztetve az jött ki, hogy 6 embrió van még! Ezt a mai napig kissé nehezen hiszem, nekem valahogy továbbra sem stimmel a szám, de elvileg ennyien vannak. Mondjuk előbb-utóbb úgyis ki fog derülni alighanem. Vagy mégsem. Adja az ég, hogy sose kelljen minden párost felébreszteni, mert ugye akkor látszik biztosan. :)

Milyen az embrióink minősége, van-e értelme még velük próbálkozni?
Nos, azt végül megint nem tudtam meg, hogy a mi sejtcsomóink mit tudnak felmutatni, azonnal olyan határozottan kezdett érvelni a doktor úr, hogy nem ez a lényeg. Rögtön jött konkrét példákkal, amikor a legnyiszlettebb utolsókból lett baba; és hogy a konferenciákon is téma szokott lenni, hogy egyáltalán nem az a tapasztalat, hogy a legszebbekből lesznek a sikeres terhességek; és hogy tényleg higgyem el, hogy nem ezen múlik (elsősorban). (Jujj, mennyi hogy! :D) Oké, ezügyben lekapcsolom a paragenerátort. A hat kis sejkupacunk tehát nem kizáró ok, mehet velük a folytatás.

Lehetne-e még 5 naposig elvinni őket felébresztés után?
Válasz: Az embriókat egy termosztátban "tenyésztik". Ezt a termosztátot megpróbálták olyanra építeni, mint a női test, de nem sikerült, így előfordulhat az, hogy olyan embrió, ami életképes, megáll a 3. napon, és nem jut el az ötödikig, csak azért, mert nem a megfelelő helyre került a termosztátban (???). Az ugyan tény, hogy a harmadik napig csak lendületből jutnak el, és a 4. naptól kezdik felhasználni a saját tápanyagukat (vagy mi), azaz egy olyan embrió, ami 5 napig eljutott, valóban életképesebb egy háromnaposnál, de az nem biztos, hogy egy háromnapos embrió valóban eljut a termosztátban az 5. napig, miközben bennem meg eljutna. Vagyis egy ilyen próbálkozás az én esetemben (gondolom mármint hogy a FET miatt  mindössze két embriót a termosztátba helyezve) jelentősen csökkentené az esélyeket, erősen nem javasolt.

Asszisztált hatching lehet-e?
Mint kiderült, ezt már automatikusan csinálják mindig, ugyanis két sikertelen beültetés után automatikusan jár. Ennek az a lényege, hogy az embrió körül van egy kis védőburok, amiből ki kell jutnia, különben nem tud beágyazódni. És ez sajnos nem mindig sikerül az embrióknak, ezért mikrosebészileg egy lézerszikével bemetszést szoktak ejteni ezen a burkon, hogy kijusson az embrió. Na, ezek szerint ezt nekem már jó ideje mindig csinálják is.

Embrioglue-t kaphatok-e?
Igen, persze, ha szeretném, mehet. Vannak akik igent, vannak, akik nemet mondanak rá (mármint orvosok, gondolom), ő felteszi a kezét, ha én kérem, hajrá. Ez egyébként egy tápoldat, amibe a beültetés előtt 1 órával helyezik be az embriókat. Ha kérem, szóljak, amikor jövök ultrahangra, ő ráírja a kartonomra, és akkor lesz. Mivel ezt eddig még egyszer sem próbáltuk, naná, hogy kérni fogjuk.

Mehet-e a következő FET épített ciklusban?
Szeretné? Ez volt a doki kérdése. Naná, ez volt az egyetlen eset, amikor elindult a dolog, egyértelműen szeretném! Így nyolcadjára azt hiszem nem bíznám a saját szervezetemre, hogy megalapozza a dolgokat. Így aztán ez lesz, hoyg Suprefactot fogok kapni 7 napig, mellette majd Estrofemet, és így csináljuk. Ez különösen hurrá, mert ugye a netes kutakodásaim is azt mutatták, hogy sok külföldi intézmény eleve csak így hajlandó a FET-et csinálni (persze alighanem kényelmi okokból is, biztosan jobban irányítható, mint a spontán ciklus, pláne az olyanoknál, akik össze-vissza és alig menstruálnak). Nálam lehet nem lenne végülis annyira szükséges a rendszeres menzesz miatt, de én úgy látom, hogy önerőből nem tudok olyan méhnyálkahártyát építeni, amit fenn is tudnék tartani. Persze, ha a doktornőnek van igaza, miszerint a szintetikus progi nem ér semmit, akkor egy ilyen épített ciklus eleve veszett fejsze nyele, na de majd most esetleg jól meglássuk, hogy mégsem! :D

És igazából ennyi is volt a nagy megbeszélésünk. Kérdeztem, hogy kell-e bármilyen plusz vizsgálat, de mivel mindenre vittem most friss leletet (teljes hormonsor, amh, cukorterhelés), azt mondta más nem kell. A vitt leleteimmel teljesen elégedett volt, a cukorterhelésre is azt mondta, hogy nincs IR-em, nem kell vele foglalkozni. Ez vicces, azt hiszem eddig 4, elvileg szakértő doki véleményezte a leletemet, és 3:1 arányban azt mondták, hogy nincs inzulinrezisztenciám. Valójában nem nekik van igazuk, a 30 perces kiugró inzulin és a csökkenő vércukor mutatja, hogy van azért egy kis mi újság ezügyben, de még az egyetlen doki, aki ezt jól látta (a nőgyógyászom) is azt mondta, hogy a gyógyszer meg rontja a beágyazódást, így amit nyernénk az IR javításával vele, azt elveszítenénk ezen a téren, így nincs értelme erre ráizgulni. Ahogy mondta, egyébként sem nézek ki PCOS-nak (175 centihez 64 kg vagyok), és igazából ennek kb. annyi a jelentősége, hogy majd a 20. héten ki fog jönni, hogy terhességi cukorbetegségem van, és ez legyen a legnagyobb bajom, meg bár ott tartanánk már.

Szóval Krizsához visszakunkorodva: a rettegett műtét most egyáltalán eszébe sem jutott, semmi ilyennel nem hozakodott elő, a vitt leleteimmel elégedett volt, így rögtön zöld utat is kaptam a következő FET-re. (Zárójel: nagyon remélem, hogy nem arról van szó, hogy magában már félig-meddig lemondott rólam, és nem is töri magát annyira...) Mivel most szombaton nyaralni indulunk két hétre, ebbe a ciklusba (épp a látogatás után indult pár nappal) már nem férünk bele. Júliusban meg állítólag elkezdik felújítani az intézetben azt az épületet, amelyikben a műtő van, így nagyon úgy fest, hogy a nyaralás utáni, júniusi ciklus lesz a nyerő.

Rákérdeztem egyébként az ultrahangos doktornő felvetésére is, azaz hogy már káros lehet az egészségemre ez a sok beültetés, és abba kellene hagyni. A véleménye teljesen megegyezett a nődokiméval: ez hülyeség, szó sincs ilyesmiről. Mind ő, mind az FDA (az amerikai és egyben nemzetközi gyógyszerengedélyezési és felügyeleti hatóság) nagyon szigorú vizsgálatokat és ellenőrzéseket írna elő, ha ezek a gyógyszerek bármi egészségkárosodást okozhatnának, de nincs semmi ilyen. Ezeket a gyógyszereket az '50-es évektől alkalmazzák gond nélkül, és az olyan orvosok, akik azt állítják, hogy valakinek a lombikozás miatt ment el mondjuk rosszindulatúba egy anyajegye, vagy ilyesmi, azok tudatlanok. Egyetlen oka lehet, ha le kell állni az egész lombikkal: ha mi lelkileg nem bírjuk már. Az más kérdés, de egyébként "egészséges" vagyok, bátran tolhatjuk tovább a dolgot. (Nem is számítottam más véleményre, csak kíváncsi voltam, hogy mennyire fog kikelni magából az ultrahangos doki ötlete hallatán. :))

Ja igen, még a gasztrós vonalat említettem meg neki, azt kérdeztem, hogy az nem gond-e, hogy még nem zárult le. Erre azt mondta, hogy ha jól vagyok, akkor indulhatunk a FET-tel, ha viszont tünetelek, akkor nem kellene. Hát, a tünetelésem egyébként szerintem nem erősebb, mint az átlagembereknek, csak én ugye most elkezdtem foglalkozni vele. Mostanában egyébként jobb is már, és közben jártam a gasztrós dokinál is, így már árnyaltabb a kép.

Jöjjön tehát a gasztrós összefoglaló. :)
Vittem a kis köteg leletemet, amiből igazából egyetlen pozitív laktulóz terhelésem volt, illetve a fruktóz terhelés lefutása is hasonló volt, csak enyhébben. Ezeken kívül egyedül egy hasnyálmirigy specifikus enzim vagy micsoda értéke volt magas, de érdekes módon csak annyi volt a leleten, hogy magasabb a referenciatartomány felső határánál, az nem, hogy pontosan mennyi, így a doki sem tudott rá mit mondani (és erre a leletre kellett várni 1 hónapot...). Így egész egyszerűen kaptam egy kizárólag a bélben, helyileg ható, nem felszívódó antibiotikumot, azt kell szednem 6 napig és ennyi. Elvileg csak a bélflóra van felborulva kissé. Már kezdtem örülni és persze csodálkozni, hogy ennyivel meg is úszom a dolgot, de aztán az utolsó pillanatban csak jött a végítélet: Ettől elvileg meg kellene szűnnie a tüneteinek, és amikor tünetmentes lesz, akkor megcsináljuk a tükrözéseket. Pffff...
Nem értettem, hiszen semmi nem látszott a vérből sem, ezért rákérdeztem: biztosan szükséges a leleteim fényében a tükrözés? Igen-igen, a leletek jók, hál' istennek nem utalnak semmi komolyabbra, ezért meg kellene nézni, hogy tényleg nincs semmi odabent. (Ja, ha meg bármi eltérés lenne a leleteken, akkor azért kellene! Tisztára mint a nyuszika sapkája!) Okosan bólogattam, hogy oké, értem, magamban meg szépen lezártam a dolgot. Ha valóban megszűnnek a tüneteim, akkor engem többet nem fog látni, eszemben sincs tükrözést csináltatni. Csak ha nem jövök rendbe a gyógyszertől.

Így a FET kapcsán is ebben maradtunk: beszedem a gyógyszert, remélhetőleg helyre jövök, és akkor indulhat a ciklusépítés június elején.

Egyébként még az is eszembe jutott, hogy az elmúlt néhány évben jelentkeztek ezek a tüneteim, és egyrészt azóta próbálok az IR miatt egészségesen táplálkozni, ami ugye rengeteg rostot jelent, így normális is, ha többet és könnyebben járok vécére (már elnézést), vagy ha puffadtabb a hasam.
Másrészt pedig 3 éve jöttem át Krizsához, és azóta van az, hogy az ureaplazma miatt a beültetések előtt Doxycyclint szoktam szedni, és őszintén szólva nem fordítottam kellő figyelmet arra, hogy aztán probiotikummal rendezzem a dolgokat, mert nem voltak tőle vészes tüneteim. Így viszont alighanem lassan, de biztosan sikerült megborítani a bélflórámat. Így majd most miután beszedtem ezt az antibiotikumot, lenyomok egy ilyen kúrát is, és remélhetőleg ennyi elegendő is lesz.

Nos hölgyek, ennyi a helyzet, végső soron a marha sok orvosi körömből az lett, hogy beoltattam magunkat, jó sokszor megnézettem a hormonjaimat, így elég biztos, hogy azért nem tragikus a helyzet, a gasztrós vonalat ha minden jól megy, némi anti- és probiotikummal helyre teszem, műtét nem kell, és a következő ciklusban újabb két babácskát fogok visszakapni! :)

Mint többször említettem, most szombaton két hét nyaralásra utazunk Olaszországba (Nápoly, Amalfi, Toszkána), így egészen biztosan el fogok hallgatni kb. 3 hétre. Mikor viszont visszajövök, jönnek az igazi izgalmak! Bízom benne, hogy majd visszanéztek hozzám, és együtt izgultok most is velem. :)
Addig is szép tavaszt mindenkinek, és köszönöm az eddigi segítséget és támogatást! El sem hiszitek, milyen sokat jelent nekem!
Pusszancs! :)