Anyák napja után

Hát, mostanában tényleg nem jeleskedem túl gyakran új bejegyzésekkel, pedig vannak ám történések. De úgy döntöttem, hogy így anyák napja környékén csak nem kellene tovább lapítani.
Na ne tessék félreérteni, sajnos egyértelműen jó hírekkel, azaz kétcsíkos tesztekkel és/vagy ultrahang képekkel még mindig nem szolgálhatok. Vagyis de, az utóbbiból végülis van friss, és megvannak rajta örökítve a gyermekeim. Az ikrek. Ha valakit ezzel most már sikerült teljesen összezavarnom, akkor gyorsan tisztázzuk:

Ma vagyok ET+7. napon, a negyedik transzfert követően.

Az uh kép természetesen a műtőben készült, rögtön a beültetést követően, amin is valójában csak a légbuborék látszik, ami jelzi a két kis vakarcs fellelhetőségi helyét.

Azt történt tehát, hogy nem hiába kezdtem el nagy dózisban "enni" a hormont, a tsh-m az előző ciklus végére lecsökkent a kívánt 1,0 szint alá. Nem is kevéssé, konkrétan átütöttem az alsó határt, és 0,35-ös szintet produkáltam a 0,4-es referenciatartomány-alsóérték mellett. Ezen kissé meg is ijedtem, de gyorsan leleveleztük K. dokival, hogy nem, ez tök jó, eszembe ne jusson csökkenteni a gyógyszeradagot, hurrá, kezdünk.

Jött tehát az újabb éles, FET-ciklus. Ciklus 9. napján, keddi napon mentem uh-ra, addigra már egy 18 mm-es tüszőm volt bal oldalon, meg nyavalyás 7,4 mm-es méhnyálkahártya. Hát, erre a ciklusra tényleg nem akartam 14 mm-es bundát növeszteni, mint a tavalyi utolsó alkalommal, mert az aztán le sem akart jönni, így nem ittam olyan sok gránátalmát, de ez az érték azért szíven ütött. Na sebaj, a tűszőrepesztő szúrását másnapra irányozta elő a doki (az egy szerdai nap volt), ennek megfelelően az ovulációt péntekre, a transzfert pedig az uh utáni hét hétfőre ütemezte, így volt még majdnem egy hetem vastagítani ezen a méhnyálkahártyán. Azt persze tudom, hogy fitoösztrogént nem tolunk befelé ovuláció után, így valójában csak 4 napom volt, azalatt kellett belehúznom a dologba.
A vizsgálat után jött azonban számomra a meglepetés: kérdi a doki, hogy hány embriót kérek vissza - kettőt vagy hármat? A szám is tátva maradt szinte, hiszen előző doki általában az egyre akart rábeszélni, háromról meg kifejezetten hallani sem akart sosem, mondván annyit nem raknak vissza, mert nem szabad és kész. Amikor ezt elhabogtam, K. doki elegánsan legyintett egyet, mondván, ja a szabályok azért vannak, hogy megszegjük őket. Újra átfutotta a papírjaimat, majd kijelentette, ő nekem már hármat tenne vissza most. Persze elfogadja, ha én kettőt kérek, de ő az a típus, aki az autópályán a belső sávban 220-szal megy, de nem fog rám megorrolni, ha én a külsőben 110-zel merek csak haladni. De bocsi, ő ilyen, ő nem egy türelmes típus. Na, ezzel a mondattal meg is vett, mert a türelmünknek mi is a végén járunk már. Még 6 embriónk volt, úgy voltam vele, hogy ha most sem sikerül, úgyis már maximum csak egy körre lesz még lelkierőnk, ha meg mégsem, én készségesen állok elébe egy új stimulációnak is, biztos vagyok benne, hogy K. ügyesebben csinálja majd.
Szóval igent mondtam a hármasikrekre, majdcsak nem lesz belőle 3-4 baba, fohászkodva magamban.
A doki még arra hívta fel a figyelmem, hogy ha nem muszáj, ne sokáig nézegessük majd az embriókat a mikroszkóp alatt, mert minél hosszabb ideig vannak kint a "hidegben", annál rosszabb.

Nos, mivel Ő úgysem jött be a műtőbe, én szót is fogadtam, és amikor a transzfer napján telefonáltam, a biológus lelkére kötöttem, hogy ki ne vegyék őket, nem nézelődünk. Én majd felnőni szeretném látni őket inkább, nem a mikroszkóp alatt. Meglepetés így is volt, mert a laboros közölte, hogy két embriónk van. Döbbenten kérdeztem vissza, de a válasz tisztázta a dolgot: párosával vannak lefagyasztva, így nem akartak négyet felengedni. Hát jó, Ő úgyis tiltakozott, amikor közöltem, hogy 3 lesz ezúttal, hát így meg is oldódott a kérdés, úgy tűnik a jóistenke sem akarta, hogy tényleg hármasikreim legyenek. Sebaj, kettő is elég.
A visszaültetés simán ment, a méhnyálkahártya 9,6 mm lett. Hát, nem világbajnoki érték, de a célnak már bőven jó.
Ez a doki nem javasolt táppénzt, így a beültetés utáni két napot szabinak vettem ki, igaz, pihenni nem sokat pihentem, a második napon az alapbajommal (prolaktinóma) voltam hivatalos kontrollra a SOTE-ra, utána pedig jutalomshoppingolásba fogtam. Hörr, most sokan felhördülnek, de esküszöm, a doki még az edzéstől sem tiltott el, sőt, örült, hogy az még direkt javítja is a vérkeringést. Edzeni természetesen már a transzfer előtti napon sem voltam, és azóta sem, de ezt a "kis" sétálós vásárolgatást engedélyeztem magamnak. Aztán persze kissé sok lett, meg még másnap, munka után is elmentem kicsit, szánom-bánom. Persze a hasam el is kezdett fájni... Azért nem vészes, és szedem a magnéziumot rendesen.
A hosszú hétvége is eseménydús volt, anyák napja, az én szülinapom is múlt héten volt, így jártunk anyukámnál, apukámnál, anyóséknál, és ünneplős kajáláson is. Azért igyekeztem pihenni, de a hasam csak érezgetem. Mellé tegnapra enyhe megfázás is összejött, így ma már nem megyek dolgozni, legalábbis az irodába nem megyek be, itthonról fogok dolgozni, ha nekik is megfelel. Ha nem, akkor pedig irány a házidoki délután, és táppénz.
Az biztos, hogy innentől a BKV-s zötykölődést és a november óta folyamatosan beteg, de táppénzre nem távozó kolléga bacijait igyekszem egy pár napig kerülni.

Tünetfélék nem nagyon vannak, a cicik még méretesek, talán pisilni járok többet, mint amennyit a folyadékbevitelem indokolna, de ilyen is volt már máskor is. Teszt... Van itthon játszós 10-es tesztem, azzal talán szerdán, ET+9, egyben 12. dpo-n (azaz 12 nappal a peteérés után) próbálkozom először, de ha tudom, megpróbálom tovább is kibírni. A doki egy hét múlvára, azaz ET+13-ra mondta csak a tesztet, otthoni pisilőssel, ne menjek be vérvételre, felesleges. Ha negatív a teszt, másnap ismétlés, ha akkor is, Duphaston leáll, és megjön. Ha pozitív, akkor a 6. héten UH-n találkozunk.
Én azonban mindenképp akarok menni majd vérvételre, akármi lesz a pisilés eredménye. Egyrészt elég sok érdekes sztorit hallottam már arról, hogy negatív pisiteszt mellett terhes volt az illető, és fordítva, csak kémiai volt a terhesség, másrészt muszáj lesz beszélnem a dokival is.
Azt sem beszéltük meg, hogy ha nem sikerül most sem, akkor mi lesz a következő lépés, újabb vizsgálatok, vagy következő FET, amikor nekem jó. Másrészt ha sikerül is most , akkor is lesz okom az aggódásra, mert a 6. hétre egyhetes római vakáció van leszervezve, autóval. Igen, 1 500 km autóval... Plusz 6 nap szaladgálás Rómában sejthetően 30 fokban... Muszáj lesz megkérdeznem, hogy ehhez mit szól...

Na szóval, izgalmak vannak, de egyelőre nem vagyok még paragép, ezúttal mivel nem voltam itthon, és pörögtem, elég jól elterelődött a figyelmem eddig. Na persze innentől jön a napok folyamatos számolgatása, és szemezés a teszttel... :)