Eredmények, meglepetések

Igen, lesz itt minden.

Szóval jött az újabb próbatétel, amiben bizonyítani kellett a szervezőkészségemet. A következő randi időpontját ugyanis máris fixáltuk, alig másfél hónappal későbbre. Az igazi szűk keresztmetszet a HSG volt, mivel a ciklus bizonyos időszakához van kötve.  Persze végül az utolsó pillanatban (3 nappal a második Krizsa-randi előtt) az is összejött.

Ami elsőként kijött, az egy pozitív chlamydia pneumoniae eredmény volt, de hál' istennek a magyarázó szöveg úgy szólt, hogy maradvány anititestek, fertőzésen korábban átesett. Mint kiderült, ez egy lábon kihordott atipusos tüdőgyulladás volt... Klafa!

Aztán lett egy pozitív ureaplasma genitalium lelet is. Ezen először nagyon kiakadtam, mert már korábban is volt ilyenem, akkor Doxicyclint kaptam rá, de a nődokim sosem ellenőrizte, hogy elmúlt-e, illetve nekem az első doki a lombik előtt is csak a Chlamydiát kérte (bár meséltem neki a korábbi ureaplasmáról). Így az első gondolatom az volt, hogy két doki is elcseszte nekem. A nődoki azonban azt mondta, hogy ez ki is újulhat. Oké, akkor talán mégsem.

A következő és egyben utolsó pozitív eredmény az MTHFR gén a1298c génmutációja. Konkrétan homozigóta vagyok, vagyis mindkét szülőmtől hibás gént örököltem. Elvileg "csak" annyit jelent, hogy a folsavat nem tudja hasznosítani a szervezetem, nem tudja metilfoláttá alakítani. Ezért metilfolátot kellene szednem, ami per pillanat csak a Femibionban van, abban viszont van jód is, amit a pajzsmirigy-alulműködésem miatt nem szedhetek. Ezért be kell majd hozatnom külföldről a jódmentes verzióját. Egyébként épp most néztem rá, és azt találtam, hogy ez a génmutáció okozza az Alzheimert is. Nagyszerű kilátások... :(

És akkor a HSG... Ha valakinek nem volt még ilyenje, de készül rá, sorry, de nem nyugtathatom meg: a vizsgálat minimum erősen kellemetlennek nevezhető. Az nyilván egyéni, hogy kinek mennyire. Maga az előkészítés fáj. Mese nincs, az tényleg fáj. Rövid ideig, de olyan, mint a legrosszabb menstruációs görcs, és teszem hozzá, hogy én nagyon erősen tudok görcsölni, mivel endometriózisom van. Persze lehet, hogy ezért fájt az előkészítés is.
A doki minden kellemetlenségre figyelmeztetett előre, ja és Krizsa doktor javaslatára egy Cataflamot is bekaptam előtte... Így is nyalánk volt, de mindössze kb. háromszor fél percig volt csak rossz.
Az előkészítés a műtőben történt, majd miután a katéter, vagy mi a helyére került, átvittek a röntgenbe. Maga a folyadék "benyomása" már nem fájt. Ez meglepett, számítottam itt is valami kellemetlenségre. Aztán kiderült, hogy miért nem fájt: a kontrasztanyag mindkét oldalon simán, tökéletesen átjutott!!!! Mármint hogy nekem. Átjárható vagyok, mindkét oldalon!
Amíg vittek vissza a szobámba, csendben hüppögtem. Egyben értetlenkedtem. Akkor most mi van?

Addigra (mármint mire túl voltam a HSG-n is) ugyanis már csak egyetlen lelet nem volt a kezemben, a kariotipizálásé, mivel azt a Kaáliban csináltattuk, így eleve a kartonomba került bele mindkettőnké, Krizsa fog az eredménnyel szembesíteni. Nem kevéssé rettegtem az eredménytől, habár megálltam, és nem olvastam utána alaposan, hogy milyen következményei lehetnek, ha bármi eltérés van.
Értetlenségemet tehát ez okozta: átjárható vagyok, a hormonjaim most ugyan épp kicsit elcsúszva, de amikor lombikozgattunk, akkor rendben voltak, és egyedül csak az ureaplazma derült ki. Egy olyan probléma okozta volna tehát a három eddigi sikertelen lombikot, aminek a megoldására Vele együtt fejenként 3-3 szem gyógyszert kaptunk mindössze???

Nos, mint kiderült, nem is kellett aggódnom a kromoszómavizsgálat miatt, mindketten okésak vagyunk (doki leletértékelése így hangzott: sikerült megállapítanunk, hogy egyikük a nő, a másik meg a férfi:))

És akkor a második randi konklúziója:
Tartottam tőle, hogy a doki egy negatív ureaplasma lelet utánra spontánkodásra ítél minket hónapokra. Életem Értelmével is megbeszéltük, hogy ezt nem akarjuk, nem szeretnénk újabb hónapokat elvesztegetni. De a doki ismét bizonyította, hogy méltó a bizalomra, és a lehető legjobb megoldást javasolta. Ugyanis, mint ahogyan ő azt részletesebben kifejtette, az ureaplasma valójában eleve a szervezetünkben van, és ha valamiért felborul az egyensúly (hehe, a szokásos okokból, akár stressz miatt is), akkor elszaporodik. Ezért az is lehet, hogy ha most sikerül is az azóta már természetesen rég megkapott kezeléssel újra normalizálni a helyzetet, mire eljutunk egy FET-ig, ismét elszaporodna (csakhát ugye az ember nem nézeti havonta, vagy kéthetente). Így abban maradtunk, hogy lesz FET (istenem, fel sem merült benne, hogy ne legyen, annyira boldog voltam), és abban a ciklusban antibiotikumot fogok szedni a ciklus elejétől, a beültetés utánig valameddig.
Az időpont pedig egyenlőre ismeretlen. Előbb le kell vinni a tsh-mat a megfelelő szintre, majd ha ez megvan, akkor a következő ciklusban indulhatunk. Az euthyrox adagját közben már megemeltem, kb. 3 hete, így azt mondta, hogy legkorábban kb. mostantól számítva olyan 2 hét múlva lehet érdemes megnézetnem, hogy mennyi a szintje.
Most tehát várakozás van, bár persze mint mondta, most már akár egy kétcsíkos tesztre is várhatunk, mert az ureaplazmára már megkaptam a saját nődokimtól is a gyógyszert (a kontroll vizsgálat lelete kb. 1 hét múlva lesz meg), átjárható vagyok, és lehet, hogy már a tsh-m is rendben van.
Ha FET-re kerül a sor, mert nem fogok csodaszerűen teherbe esni, akkor legkorábban kb. 6 hét múlva lehet beültetés, mivel épp menzesz előtt vagyok, és a tsh-t kb. 2 hét múlva érdemes megnézetnem.
Most tehát várunk, és várjuk némileg a csodát is (na ennek a ciklusnak a végén még nem, hála a HSG-nek), ami most már nem is lenne olyan nagy csoda. :)

Hát, ennyi történt nagyjából. :)