Orvosi látogatásaim 2. rész - Kaáli, gasztroenterológia

Bocsánat, némi spéttel, de jövök ezzel is!

Múlt hétfőn jártam Krizsa doktornál a Kaáliban, megbeszélni a hogyan továbbot.

Alaposan felkészültem a találkozásra, egy komplett kérdéssorral érkeztem, ezekből az alábbiakat sikerült tisztázni:

Hány embrió van még?
Én 5-re tippeltem. Mindenképp tisztáznunk kellett egyébként, mert esedékes volt a fagyasztási díjak kifizetése, és ezzel nálam mindig komplikáció van, mivel kivételes esetként két stimuból vannak fagyibabáim, azaz két stafírung eltérő időpontban esedékes díjait kellene fizetni, és ez mindig meghaladja a processzorok kapacitását. :) Mindenesetre a nagy számolgatás közepette legalább háromszor ellenőrizve, a biológusokkal is egyeztetve az jött ki, hogy 6 embrió van még! Ezt a mai napig kissé nehezen hiszem, nekem valahogy továbbra sem stimmel a szám, de elvileg ennyien vannak. Mondjuk előbb-utóbb úgyis ki fog derülni alighanem. Vagy mégsem. Adja az ég, hogy sose kelljen minden párost felébreszteni, mert ugye akkor látszik biztosan. :)

Milyen az embrióink minősége, van-e értelme még velük próbálkozni?
Nos, azt végül megint nem tudtam meg, hogy a mi sejtcsomóink mit tudnak felmutatni, azonnal olyan határozottan kezdett érvelni a doktor úr, hogy nem ez a lényeg. Rögtön jött konkrét példákkal, amikor a legnyiszlettebb utolsókból lett baba; és hogy a konferenciákon is téma szokott lenni, hogy egyáltalán nem az a tapasztalat, hogy a legszebbekből lesznek a sikeres terhességek; és hogy tényleg higgyem el, hogy nem ezen múlik (elsősorban). (Jujj, mennyi hogy! :D) Oké, ezügyben lekapcsolom a paragenerátort. A hat kis sejkupacunk tehát nem kizáró ok, mehet velük a folytatás.

Lehetne-e még 5 naposig elvinni őket felébresztés után?
Válasz: Az embriókat egy termosztátban "tenyésztik". Ezt a termosztátot megpróbálták olyanra építeni, mint a női test, de nem sikerült, így előfordulhat az, hogy olyan embrió, ami életképes, megáll a 3. napon, és nem jut el az ötödikig, csak azért, mert nem a megfelelő helyre került a termosztátban (???). Az ugyan tény, hogy a harmadik napig csak lendületből jutnak el, és a 4. naptól kezdik felhasználni a saját tápanyagukat (vagy mi), azaz egy olyan embrió, ami 5 napig eljutott, valóban életképesebb egy háromnaposnál, de az nem biztos, hogy egy háromnapos embrió valóban eljut a termosztátban az 5. napig, miközben bennem meg eljutna. Vagyis egy ilyen próbálkozás az én esetemben (gondolom mármint hogy a FET miatt  mindössze két embriót a termosztátba helyezve) jelentősen csökkentené az esélyeket, erősen nem javasolt.

Asszisztált hatching lehet-e?
Mint kiderült, ezt már automatikusan csinálják mindig, ugyanis két sikertelen beültetés után automatikusan jár. Ennek az a lényege, hogy az embrió körül van egy kis védőburok, amiből ki kell jutnia, különben nem tud beágyazódni. És ez sajnos nem mindig sikerül az embrióknak, ezért mikrosebészileg egy lézerszikével bemetszést szoktak ejteni ezen a burkon, hogy kijusson az embrió. Na, ezek szerint ezt nekem már jó ideje mindig csinálják is.

Embrioglue-t kaphatok-e?
Igen, persze, ha szeretném, mehet. Vannak akik igent, vannak, akik nemet mondanak rá (mármint orvosok, gondolom), ő felteszi a kezét, ha én kérem, hajrá. Ez egyébként egy tápoldat, amibe a beültetés előtt 1 órával helyezik be az embriókat. Ha kérem, szóljak, amikor jövök ultrahangra, ő ráírja a kartonomra, és akkor lesz. Mivel ezt eddig még egyszer sem próbáltuk, naná, hogy kérni fogjuk.

Mehet-e a következő FET épített ciklusban?
Szeretné? Ez volt a doki kérdése. Naná, ez volt az egyetlen eset, amikor elindult a dolog, egyértelműen szeretném! Így nyolcadjára azt hiszem nem bíznám a saját szervezetemre, hogy megalapozza a dolgokat. Így aztán ez lesz, hoyg Suprefactot fogok kapni 7 napig, mellette majd Estrofemet, és így csináljuk. Ez különösen hurrá, mert ugye a netes kutakodásaim is azt mutatták, hogy sok külföldi intézmény eleve csak így hajlandó a FET-et csinálni (persze alighanem kényelmi okokból is, biztosan jobban irányítható, mint a spontán ciklus, pláne az olyanoknál, akik össze-vissza és alig menstruálnak). Nálam lehet nem lenne végülis annyira szükséges a rendszeres menzesz miatt, de én úgy látom, hogy önerőből nem tudok olyan méhnyálkahártyát építeni, amit fenn is tudnék tartani. Persze, ha a doktornőnek van igaza, miszerint a szintetikus progi nem ér semmit, akkor egy ilyen épített ciklus eleve veszett fejsze nyele, na de majd most esetleg jól meglássuk, hogy mégsem! :D

És igazából ennyi is volt a nagy megbeszélésünk. Kérdeztem, hogy kell-e bármilyen plusz vizsgálat, de mivel mindenre vittem most friss leletet (teljes hormonsor, amh, cukorterhelés), azt mondta más nem kell. A vitt leleteimmel teljesen elégedett volt, a cukorterhelésre is azt mondta, hogy nincs IR-em, nem kell vele foglalkozni. Ez vicces, azt hiszem eddig 4, elvileg szakértő doki véleményezte a leletemet, és 3:1 arányban azt mondták, hogy nincs inzulinrezisztenciám. Valójában nem nekik van igazuk, a 30 perces kiugró inzulin és a csökkenő vércukor mutatja, hogy van azért egy kis mi újság ezügyben, de még az egyetlen doki, aki ezt jól látta (a nőgyógyászom) is azt mondta, hogy a gyógyszer meg rontja a beágyazódást, így amit nyernénk az IR javításával vele, azt elveszítenénk ezen a téren, így nincs értelme erre ráizgulni. Ahogy mondta, egyébként sem nézek ki PCOS-nak (175 centihez 64 kg vagyok), és igazából ennek kb. annyi a jelentősége, hogy majd a 20. héten ki fog jönni, hogy terhességi cukorbetegségem van, és ez legyen a legnagyobb bajom, meg bár ott tartanánk már.

Szóval Krizsához visszakunkorodva: a rettegett műtét most egyáltalán eszébe sem jutott, semmi ilyennel nem hozakodott elő, a vitt leleteimmel elégedett volt, így rögtön zöld utat is kaptam a következő FET-re. (Zárójel: nagyon remélem, hogy nem arról van szó, hogy magában már félig-meddig lemondott rólam, és nem is töri magát annyira...) Mivel most szombaton nyaralni indulunk két hétre, ebbe a ciklusba (épp a látogatás után indult pár nappal) már nem férünk bele. Júliusban meg állítólag elkezdik felújítani az intézetben azt az épületet, amelyikben a műtő van, így nagyon úgy fest, hogy a nyaralás utáni, júniusi ciklus lesz a nyerő.

Rákérdeztem egyébként az ultrahangos doktornő felvetésére is, azaz hogy már káros lehet az egészségemre ez a sok beültetés, és abba kellene hagyni. A véleménye teljesen megegyezett a nődokiméval: ez hülyeség, szó sincs ilyesmiről. Mind ő, mind az FDA (az amerikai és egyben nemzetközi gyógyszerengedélyezési és felügyeleti hatóság) nagyon szigorú vizsgálatokat és ellenőrzéseket írna elő, ha ezek a gyógyszerek bármi egészségkárosodást okozhatnának, de nincs semmi ilyen. Ezeket a gyógyszereket az '50-es évektől alkalmazzák gond nélkül, és az olyan orvosok, akik azt állítják, hogy valakinek a lombikozás miatt ment el mondjuk rosszindulatúba egy anyajegye, vagy ilyesmi, azok tudatlanok. Egyetlen oka lehet, ha le kell állni az egész lombikkal: ha mi lelkileg nem bírjuk már. Az más kérdés, de egyébként "egészséges" vagyok, bátran tolhatjuk tovább a dolgot. (Nem is számítottam más véleményre, csak kíváncsi voltam, hogy mennyire fog kikelni magából az ultrahangos doki ötlete hallatán. :))

Ja igen, még a gasztrós vonalat említettem meg neki, azt kérdeztem, hogy az nem gond-e, hogy még nem zárult le. Erre azt mondta, hogy ha jól vagyok, akkor indulhatunk a FET-tel, ha viszont tünetelek, akkor nem kellene. Hát, a tünetelésem egyébként szerintem nem erősebb, mint az átlagembereknek, csak én ugye most elkezdtem foglalkozni vele. Mostanában egyébként jobb is már, és közben jártam a gasztrós dokinál is, így már árnyaltabb a kép.

Jöjjön tehát a gasztrós összefoglaló. :)
Vittem a kis köteg leletemet, amiből igazából egyetlen pozitív laktulóz terhelésem volt, illetve a fruktóz terhelés lefutása is hasonló volt, csak enyhébben. Ezeken kívül egyedül egy hasnyálmirigy specifikus enzim vagy micsoda értéke volt magas, de érdekes módon csak annyi volt a leleten, hogy magasabb a referenciatartomány felső határánál, az nem, hogy pontosan mennyi, így a doki sem tudott rá mit mondani (és erre a leletre kellett várni 1 hónapot...). Így egész egyszerűen kaptam egy kizárólag a bélben, helyileg ható, nem felszívódó antibiotikumot, azt kell szednem 6 napig és ennyi. Elvileg csak a bélflóra van felborulva kissé. Már kezdtem örülni és persze csodálkozni, hogy ennyivel meg is úszom a dolgot, de aztán az utolsó pillanatban csak jött a végítélet: Ettől elvileg meg kellene szűnnie a tüneteinek, és amikor tünetmentes lesz, akkor megcsináljuk a tükrözéseket. Pffff...
Nem értettem, hiszen semmi nem látszott a vérből sem, ezért rákérdeztem: biztosan szükséges a leleteim fényében a tükrözés? Igen-igen, a leletek jók, hál' istennek nem utalnak semmi komolyabbra, ezért meg kellene nézni, hogy tényleg nincs semmi odabent. (Ja, ha meg bármi eltérés lenne a leleteken, akkor azért kellene! Tisztára mint a nyuszika sapkája!) Okosan bólogattam, hogy oké, értem, magamban meg szépen lezártam a dolgot. Ha valóban megszűnnek a tüneteim, akkor engem többet nem fog látni, eszemben sincs tükrözést csináltatni. Csak ha nem jövök rendbe a gyógyszertől.

Így a FET kapcsán is ebben maradtunk: beszedem a gyógyszert, remélhetőleg helyre jövök, és akkor indulhat a ciklusépítés június elején.

Egyébként még az is eszembe jutott, hogy az elmúlt néhány évben jelentkeztek ezek a tüneteim, és egyrészt azóta próbálok az IR miatt egészségesen táplálkozni, ami ugye rengeteg rostot jelent, így normális is, ha többet és könnyebben járok vécére (már elnézést), vagy ha puffadtabb a hasam.
Másrészt pedig 3 éve jöttem át Krizsához, és azóta van az, hogy az ureaplazma miatt a beültetések előtt Doxycyclint szoktam szedni, és őszintén szólva nem fordítottam kellő figyelmet arra, hogy aztán probiotikummal rendezzem a dolgokat, mert nem voltak tőle vészes tüneteim. Így viszont alighanem lassan, de biztosan sikerült megborítani a bélflórámat. Így majd most miután beszedtem ezt az antibiotikumot, lenyomok egy ilyen kúrát is, és remélhetőleg ennyi elegendő is lesz.

Nos hölgyek, ennyi a helyzet, végső soron a marha sok orvosi körömből az lett, hogy beoltattam magunkat, jó sokszor megnézettem a hormonjaimat, így elég biztos, hogy azért nem tragikus a helyzet, a gasztrós vonalat ha minden jól megy, némi anti- és probiotikummal helyre teszem, műtét nem kell, és a következő ciklusban újabb két babácskát fogok visszakapni! :)

Mint többször említettem, most szombaton két hét nyaralásra utazunk Olaszországba (Nápoly, Amalfi, Toszkána), így egészen biztosan el fogok hallgatni kb. 3 hétre. Mikor viszont visszajövök, jönnek az igazi izgalmak! Bízom benne, hogy majd visszanéztek hozzám, és együtt izgultok most is velem. :)
Addig is szép tavaszt mindenkinek, és köszönöm az eddigi segítséget és támogatást! El sem hiszitek, milyen sokat jelent nekem!
Pusszancs! :)

Orvosi latolgatásaim - pardon, látogatásaim 1. rész

Már itt is vagyok a legfrissebb hírekkel. Pénteken vérvételen voltam (progeszteron és prolaktin) és a saját nőgyógyászomnál jártam konzultálni. :)

A pasi egy haláli fazon, elég laza, és olyan őszintén mondta a véleményét, amire pont szükségem volt. Az első „Lóf*!” után már diplomatikusan fogalmazott, én meg teljesen jól szórakoztam, mert megnyugtatott, és vicces is volt.

De vegyük sorra, hogy mik is voltak a napirendi pontok a beszélgetésünkben.

1.)  Valóban le kellene-e már állnom a lombikkal, és ha igen, mikor?

Előadtam az ultrahangos doktornő véleményét, miszerint ideje lenne lassan megfontolnom, hogy akarom-e ezt még tovább csinálni. Még a mondandóm felénél sem járhattam, amikor a nődokim már kerek szemekkel meredt rám, hogy mi a fenéről beszélek. Látva az értetlenségét, azonnal mondtam az indoklást is, hogy hát állítólag erre rámehet az egészségem. Na, ekkor hangzott el a nemes paripa legnemesebb testrészének neve tárgyas ragozással. Kapásból felnevettem, és megköszöntem az őszinte reakciót, pontosan erre vágytam. Aztán persze kifejtette a dolgot: fiatal vagyok és egészséges (mármint ami bajom van, az nem a lombik miatt lett, attól függetlenül is megvolt és messze nem életveszélyes állapot egyik sem), és a kezelések nem fognak semmilyen tragikus dolgot okozni. Amíg csak van egyetlen petesejtem is, menni kell és harcolni, mert mint mondta: ha nem lesz gyerekem, akkor sem lesz semmi. A világ nem áll meg, az univerzumnak ugyan teljesen mindegy, hogy nekem személy szerint születik-e gyermekem, vagy sem. De ha majd a párommal idős korunkban ülünk egymás kezét fogva a karosszékben, nem kell arra gondolnunk, hogy talán ha nem adtuk volna fel és csak még egyszer megpróbáltuk volna, most minden másként lenne. Amennyire tudom, a feleségével nekik sem lett gyermekük, így tőle ezt a gondolatmenetet abszolúte helyénvalónak és megfelelőnek éreztem. Persze nem is nagyon kell engem győzködni, hogy ne adjam fel, csak a megnyugtatás kellett, hogy orvosi szempontból sem lenne ez még indokolt.


2.) Szükséges lenne-e egy újabb laparoszkópiás műtét, és van-e ráció a petevezetékeim eltávolításában?

Itt már disztingváltabban, de tartalmát tekintve szintén eléggé keményen fogalmazott. Szerinte ha nekem átjárhatóak a petevezetékeim, akkor felesleges újra belemászni a hasamba. Az végső soron mégiscsak egy műtét, altatással, egyéb kockázatokkal, aminek nem látja értelmét. Azt ő is mondta, hogy olyan lehet, ami miatt legelőször Krizsa is elkezdte ezt az egészet forszírozni: hogy ha olyan helyen van benne gyulladás/elzáródás, akkor a méhüregbe visszafolyó folyadék akadályozza a teherbeesést; vagy éppen valóban lehet krónikus gyulladás bennük, de nem egy átjárható petevezetékben. Azt mondta, hogy legfeljebb egy hiszteroszkópiát javasolna még (de az is volt már), de egy ilyen műtétnek semmi értelmét nem látja. Ha krónikus gyulladásom lenne, azt lehetne látni a vérképből (lábjegyzet: a doktornő az oltás kapcsán váltig állította azt is, hogy nem, a krónikus gyulladást a vérkép sem mutatja...). Azt mondta, hogy úgy mondjam meg Krizsának, hogy ha lenne gyulladásom, akkor nem lenne átjárható a petevezetékem (itt ő fűzött egy vicces, de elég kemény megjegyzést is a mondat végéhez, amiből eléggé világosan érződött, hogy valójában mekkora marhaságnak tartja a petevezetékek kivételét). Továbbá - és szívemből szólt - tegyük fel, hogy beleegyezek a műtétbe, kiveszik a petevezetékeimet, majd kiderül, hogy teljesen egészségesek voltak (mint ahogyan most sejtjük), akkor mi lesz? Akkor mit fognak nekem mondani???
Ebben a kérdéskörben egy dolgot felejtettem el megkérdezni: hogy az átjárhatóság valóban biztosan egyenlő-e azzal, hogy a petesejt is átjut. Egy ponton még levegőt is vettem ehhez a kérdéshez, de aztán a doki folytatta a fejtegetést, így végül ez a kérdés elmaradt. De annyira körbejártuk a témát, (még a műtéti zárójelentést is elolvasta és megbeszéltük), hogy biztos vagyok benne, ha esélyét érezné annak, hogy a jó átjárhatósági vizsgálati eredmény ellenére mégsem működne megfelelően a petevezetékem, akkor erre is felhívta volna a figyelmemet.

Szóval Krizsa műtéti ötlete (amivel szerintem holnap megint elő fog állni) le van szavazva. Max egy új átjárhatóságira vagyok hajlandó (bár arra sem szívesen, nem volt egy nagy élmény, plusz egy újabb nap szabim úszna el megint orvosi ügyekre).

3.) Az inzulinrezisztenciám jelenlegi állása

Mivel a doki egyben endokrrinológus is, meglobogtattam neki a legfrissebb terheléses leletemet, aminek kapcsán Igaw is felhívta a figyelmemet, hogy azért azt sajnos nem lehet állítani, hogy minden rendben. Ezt egyébként én is tudtam/sejtettem eddig is, nem véletlenül kértem a szokásos 3 helyett 4 pontos terhelést, és éppen a 30 percessel megtoldva. Fizikai tünetek alapján is sejtettem már jó ideje, hogy ott lehet a gubanc, és valóban, van ugye egy korai inzulincsúcs, ami miatt aztán a vércukrom is csökken a terhelést követően. Ezzel együtt nagyjából ez volt az eddigi legjobb IR leletem, és a kevésbé jók után sem rendeltek el gyógyszerezést, csak mozgást, diétát, és első körben az akkori kezelőorvosom kecskeruta fű tea fogyasztását, mondván, megegyezik a hatóanyaga a Metforminéval. Nos, én ezt vagy 1-2 hétig ittam anno, tovább nem bírtam, de amikor alaposabban utánaolvastam, akkor baromi pipa is lettem a dokira, és soha többet nem mentem hozzá vissza, mivel kiderült, a kecskeruta megemeli a prolaktinszintet. Én meg már akkor is több, mint egy évtizede ettem a magas prolaktinszintre a gyógyszert, amitől állandóan fejre akarok állni, és ezt ő is tudta. Szóval ennyi volt a nagysikerű IR kezelésem. Viszont a Kaáliban sem foglalkoztak vele soha, se Balla, se Krizsa.
A lényeg a lényeg: most a nődokim azt mondta, hogy ezt a dolgot Krizsával beszéljem meg inkább, mert az igaz ugyan, hogy van egy enyhe fokú rezisztenciám most is, viszont maga az IR elleni gyógyszer meg rontja a beágyazódást, így neki kell eldöntenie, hogy nálam lenne-e értelme erre adni valamit. Ha csak most kezdenénk neki az egész gyerektémának, akkor mindenképp érdemes lehetne megpróbálni helyretenni, de mivel már ott tartunk, ahol, vannak petesejtek, embriók, stb. a gyógyszer hatásával együtt lehet nem nyernénk a kezeléssel.

Szóval a terheléses leletemet Krizsának fogom meglengetni, mondja meg ő. Bár meglepne, ha hirtelen fontosnak érezné a dolgot.

4.) És végül az igazi kérdés: valóban lehet-e a progeszteronhiány az eddigi sikertelenség oka, mennyi az annyi, és van-e értelme a Clostis stimulálásnak?

Nos, ezen a ponton már egyszerűen imádtam a dokit. Olyan beszólásai voltak, hogy koncentrálnom kellett, hogy ne röhögjek. Az elejétől elmeséltem neki a doktornős sztorit, hiszen anno ő volt az, aki a Gynevac-ot felírta nekem először, majd a babaterveink hallatán másodszor is, csak akkor már nem lehetett kapni. Ha úgy nézem, ő az oka, hogy egyáltalán megismertem és elszenvenvedtem a doktornőt. :)
Nos, amikor a sztoriban odáig jutottam, hogy a doktornő elkapott engem, és azt állította, hogy ő tudja a megoldást, hogy mi lehetett nálam eddig a baj, a dokim kapásból beköpte: „Ja, televagyunk ilyenekkel!” :DDD Aztán elregéltem az egész sztorit neki, ő meg kifejtette, hogy ez egy rém hülye megközelítés. Bár valóban ok lehet a progihiány, de hát ezért szoktak adni mesterségesen, és hát a tapasztalat azt mutatja, hogy ez azért működni szokott, így nem érti, miért ne lenne jó a szintetikus progi. Majd amikor megkérdezte, de hogy ha a doktornő szerint kintről felesleges bevinni, akkor mégis honnan fog előteremteni a szervezetben többet, én meg kiböktem a Clostit, na, azt az arcot! :D Rém udvariasan elmondta, hogy tiszteljük a doktornőt azért, amit a Gynevac-kal elért, de ezt a megközelítést nem tartja jónak. Az egész rendszer sokkal bonyolultabb annál, semhogy ennyire leegyszerűsítsük, és egy lombikos stimunál még ráépíteni Clostit, hát az... nem hiszi, hogy jó ötlet volna, Aztán tisztáztuk, hogy azért inkább a spontánra gondol a doktornő (bár nem csak arra, mint tudjuk valóban adná lombik mellé is), de még így sem találta jó ötletnek, hiszen a Closti csak peteérést stimulál. Ugyan igaz, hogy több petesejt=több sárgatest=több progi, de ez akkor is elég leegyszerűsítő logika, nem így működnek a dolgok. Aztán meglengettem neki az előző ciklusbeli progileletemet, amire úgy nyilatkozott, hogy hát az azért nem olyan gyenge (mint amire számított az alapján, hogy a doktornő stimulálni akar), mire kiböktem, hogy a doktornő szerint 100 körül kellene lennie. Erre azt mondta, hogy ezt sem kellene így leegyszerűsíteni, mert honnan tudja ő, hogy nekem mi az ideális. A laborok csak belőnek egy elég tág tartományt, de igazából senki sem tudja, hogy kinél mennyi az ideális érték. Az alsó határ felett nyilván nem örülünk még, de 30-40-50-től azért már kezd bíztató lenni a kép. És különben is: nem a 21. napi progi az érdekes!!! Az csak annyiban, hogy volt-e peteérés, de az a fontos, hogy amikor létrejött az a terhesség, akkor mennyi, és az a luteális fázis közepi eredményből még csak előre sem jelezhető. Szóval minden tiszteletünk a doktornőé, de ez nem egy jó ötlet összességében, ezt hagyjuk. :D

Vagyis nem megyek többet vissza a doktornőhöz. Kedvem lenne ugyan az orra alá dörgölni, amiket találtam, meg amiket a dokim mondott, de nincs arra időm és felesleges pénzem se, hogy ezt megtegyem. Plusz azt hiszem abból egy jó nagy veszekedés kerekedne, aminek a végén kiosztanám. Tekintve a korát, ez akár veszélyes is lehet, bármennyire is lenne hozzá kedvem. Inkább nem kockáztatom, hogy aztán azzal a tudattal kelljen leélnem az életemet, hogy addig vitatkoztam vele, amíg agyvérzést nem kapott.

Nos, ezek tehát az első orvosi konzultációm konklúziói. Ennek tükrében már a SOTE-s endokrinológusomat meg sem kell majd kérdeznem, hogy árthat-e a Closti, mert nem fogok Clostit szedni.

Ja, és egyébként ahogy a poszt legelején említettem: voltam ám vérvételen is!
Prolaktint és progit nézettem. A prolaktint leginkább azért, mert előző nap a SOTE-n voltam szintén prolaktin vérvételen a jövő heti látogatáshoz, és ahogy már korábban írtam, ott valahogy sosem szokott jó értékem születni, így gondoltam majd megint így lesz, és jól meglengetem a dokinak, hogy másnap egy privát laborban teljesen jó értékem született. Nos, ez nem annyira jött be, most már újra enyhe megemelkedés van a leleten. Ennek lehet szimplán az az oka, hogy kissé azért mindig ingadozik, sosem egyforma, de az is, hogy szerdán-csütörtökön baromi hasmenésem volt, a szerda esti gyógyszer szerintem konkrétan fel sem tudott szívódni. Így sejthetően mondjuk a SOTE-s lelet sem lesz túl jó megint... Na mindegy, van azért viszonylag friss jó leletem is.

És a progeszteron... :) Nos, fogalmam sincs, hogy a pénteki nap volt-e a peteérés utáni 7. nap, amikor elvileg nézni kellene a progit. A fertilityfriend pár napja váltig állítja, hogy mégiscsak kissé később volt a peteérésem. Ha igaza van, akkor pénteken 5 nappal voltam az ovuláció után, és ma (vasárnap) van a doktornő által forszírozott 7. nap. Ez végül megint csak a ciklus végével fog kiderülni majd.
De az érték. Nos, az most 48,8 nmol/L lett. :) Múlt ciklusban 37,7 volt. Így ez máris sokkal jobb, bíztatóbb értéknek tekinthető.
Mivel azonban a peteérés nagyjábóli idejétől számítva egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy mikor is volt pontosan, így holnap reggel is megyek megint vérvételre. Az már legalább a 8. nap lesz mindenképp, tehát az ideális 7. napot lehet most nem sikerül elkapni. De ezzel együtt úgy tippelem, hogy ha ma van a 7. nap, akkor holnap még mindig magasabb lesz az érték, mint pénteken volt. De majd meglátjuk, kiderül.

Holnap pedig Krizsához megyek konzultálni, jelentkezem majd annak a beszélgetésnek az összefoglalójával is.

Progeszteron, te csodás!

Azt hiszem új monomániám született. :D Piszkosul idegesít most már a kérdés, hogy mennyi is az annyi, azaz mi a normális progeszteron (innentől P) érték terhességhez.
Elkezdtem hát kutakodni alaposabban, és aki keres, az talál! :)

Az általánosabb, nagyközönségnek szóló angol nyelvű oldalak sokkal bőbeszédűbbnek tűnnek a magyarnál. Sok oldallal találkoztam, és meglepetésemre viszonylagos konszenzus mutatkozik közöttük. Szinte mindegyik azonos P értéket jelöl meg, ami minimálisan elvárt a sikeres terhességhez, az pedig 30 nmol/L. Néhány helyen ez 40 körüli, de többnyire inkább 30 nmol/L(10 ng/mL) a megjelölt határérték. Jelzem nekem durván 38 volt ugye, ami állítólag iszonyúan alacsony. :) Oké, valóban kissé halvány, de ezek szerint azért nem esik a reménytelen kategóriába. Ez némileg megnyugtató.
De továbbra is kérdés: honnan jön az a 100-120-as érték? Az mi, miért lenne szükséges a teherbeeséshez, és ki állított ilyet? Aztán kezdtem szembetalálkozgatni ezzel az értékkel is. Ez az a P szint, ami azt jelzi, hogy 2 vagy több petesejt ért meg. Vagyis spontán ciklusban nem túl gyakori, egyértelműen inkább a stimulált ciklusokra jellemző. Ekkor már erősen ráncoltam a homlokom.
Aztán egyszer csak szembejött velem ez:

medind.nic.in/jaq/t05/i4/jaqt05i4p350.pdf

Heuréka!!!
Akinek van kedve, affinitása és megfelelő angol tudása, annak javaslom elolvasni, nem túl hosszú, és a statisztikai részt leszámítva eléggé jól érthető és érdekes.

A lényege az, hogy egy indiai kutatócsoport épp azt vizsgálta, amin én is morgolódtam: oké, vannak referenciatartományok a P-re, de ezeket egészségesnek gondolt nők ciklusai alapján lőtték be, attól függetlenül, hogy terhesek lettek-e vagy sem, azaz ebből nem tudható, hogy kifejezetten a teherbeeséséhez mekkora P a megfelelő. Csináltak tehát egy kutatást, amiben 210 primer infertilitással küzdő nőt vizsgáltak, vagyis olyanokat, akik még sosem voltak terhesek, és gondjuk volt a teherbeeséssel. Ráadásul kétféle csoportot néztek, olyanokat, akiknek volt normális ciklusuk, és olyanokat, akik csak ritkán menstruáltak (35 napnál hosszabb ciklusaik voltak). Mindkét csoportból azokat a ciklusokat nézték, amik terhességgel (12. hetet meghaladó, kihordottnak minősülő) végződtek. És ami az igazi öröm volt számomra: ez a tanulmány a spontán és a klomifén citráttal (Clostilbegyttel) stimulált pácienesek értékeit vetette össze. Azaz összehasonlították, hogy mekkora P volt jellemző a spontán teherbeesők és a Clostival kezeltek esetében. 
Nos, a spontán terhes ciklusok átlagos P értéke a luteális fázis közepén (ovuláció utáni 7. nap) 17,11+/-5,3 ng/mL (54,5 +/-16,9 nmol/L) volt. Ez azt jelenti, hogy spontán ciklusban 37,5 nmol/L volt az általuk talált legalacsonyabb, és 71,3 nmol/L a legmagasabb P érték terhes ciklusokban. Ugyanez a Clostis ciklusoknál átlagban 23,9 +/- 17,07 ng/mL (76 +/-54,3 nmol/L), vagyis a legalacsonyabb terhességgel végződött P érték 21,7, a legmagasabb pedig 130,3 nmol/L volt. Tehát, egyrészt az én értékem, bár éppen csak, de elegendő lehet már a terhességhez, és ismét, a 100-120 körüli érték csak a stimulált ciklusban jelenik meg. Jól látszik az is, hogy a stimuláció emeli a P értékét, ebben a tanulmányban 30%-kal, mások 50%-os emelkedést találtak.

Vagyis, e szerint a tanulmány szerint messze nem szükséges a 100-120-as P érték, akár már az enyémhez hasonló is elegendő lehet (bár nem árt, ha némileg magasabb), a doktornő által emlegetett 100-120 viszont egyértelműen csak a Clostinak köszönhető.

Találtam még ezt a tanulmányt is:

https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/10202883

Itt human menopausal gonadothropin (mint pl. a Menopur) kezelés esetén nézték a minimálisan szükséges P értéket a terhességhez. Az érték, amit közölnek: 10,83 ng/mL (azaz 34,4 nmol/L).

Aztán itt van egy régebbi tanulmány, kb. erre alapozva közölgetik mindenütt a 30 nmol/L-es minimális P értéket:

https://www.fertstert.org/article/S0015-0282(16)46095-4/pdf

Nos ez már lényegesen hosszabb cikk, én sem olvastam el betűről betűre, de van benne egy nagyon érdekes dolog. Ők is meddő nőket vizsgáltak, az átlagos terhességhez szükséges luteális fázis közepi érték 40,7 nmol/L volt, 28 és 53 nmol/L közötti konfidenciaintervallummal (azaz az ő felmérésük alapján  a P valószínűleg 28 és 53 közé esik terhesség esetén). Ez rám nézve eléggé jó hír, igen közel esek az átlaghoz, és itt már viszonylag kényelmes mértékben vagyok az alsó határérték felett.
De nem ez az, ami nagyon érdekes, hanem az, hogy ezek után külön megnézték, hogy mennyire pontos ez a két határérték, azaz hány tényleges terhesség volt az alsó határérték alatti, a két határérték közötti, és a felső határérték feletti P érték esetén. Összesen 138 ciklusból 16 lett sikeresen terhes ciklus, ebből 1 esett a 28-as P érték, azaz az alsó határérték alá; 15 terhesség pedig a 28-53 nmol/L-es határétékek közé. És ami a lényeg: egyetlen terhesség sem volt 53 nmol/L feletti P érték esetén!!! Arra a következtetésre jutottak, hogy alighanem azért, mert az ennél magasabb P (bár önmagában akár jó is lehetne a magzat megtartásához) arányaiban már eltolódik más hormonokhoz (leginkább valószínűleg az ösztradiolhoz) képest. Vagyis nincs meg a megfelelő hormonális egyensúly abban a ciklusban, és ezért nem jön létre terhesség. Vagyis, úgy tűnik, hogy a 100-120-as érték ezen tanulmány alapján is eléggé kizárt, és ha spontán össze is jönne egy ilyen P érték, akkor sem jelentene sikerességet, sőt...

És akkor jöjjön az utolsó tanulmány, az egyetlen, ahol látszólag teljesül az, amit a doktornő hirdet: a 120 nmol/L feletti P érték a siker kulcsa:

https://www.rbmojournal.com/article/S1472-6483(11)00017-4/fulltext

Na, ezt már végképp nem olvastam végig, csak a lényeget igyekeztem kihámozni belőle. Itt igazából spontán nem ovuláló nőket vizsgáltak, akiknél stimulációval ovulációt indukáltak, tehát rám nézve végső soron nem releváns a cikk. De van érdekes megállapítása ennek is.
A hölgyeket alacsony dózisú gonadothropin kezeléssel (Menopur, vagy Bravelle, vagy Gonal-F) stimulálták, és még HCG-t is kaptak. Azoknál, akik ovuláltak a kezelés hatására, átlagosan 22,8 ng/mL (azaz 72,5 nmol/L) volt a P értéke, ami tulajdonképp 7,9 és 194 ng/mL (vagyis 25,1 és 617 nmol/L) között szóródott. Ezek után vizsgálták az élveszületések arányát különböző szempontok alapján, amelyek között nagy hangsúlyt kapott annak elemzése, hogy egy, vagy több petesejt ért-e meg, és mennyi volt közöttük a nagy és közepes méretű, azaz végső soron milyen volt a minőségük. Na, ebben a tanulmányban a Figure 1 ábra mutatja az egyes P szintekhez tartozó élveszülési arányokat, és itt látszik, hogy 10-15 ng/mL (31,8 - 47,7 nmol/L) között csak 15% körüli az arány, 40 ng/mL (127,2 nmol/L) felett azonban már a duplája, 32-33% a sikerességi ráta.
Azonban, ez az IVF stimulációra vonatkozik olyanoknál, akik egyébként nem is ovulálnak. És mint azt a tanulmányban is kifejtik, itt a magasabb P érték (különösen nagyobb számú petesejt esetében) egyértelműen a petesejtek és a sárgatestek jobb minőségét jelzi. Vagyis nyilván azért alacsony a terhességi ráta a rám is jellemző P értéknél, mert piszkosul nem mindegy, hogy azt a 38 körüli P-t egyetlen, teljesen spontán érlelt tüsző után megmaradó sárgatest, vagy egy kemény stimuval érlelt, egyetlen, netán eleve több sárgatest termeli. Ez olyan, mintha a doppingolt sportoló ugyanolyan lassan futna, mint én, aki egyáltalán nem is sportolok. Tőlem az adott eredmény egészen jónak is minősülhet, de legalábbis elfogadható lehet, míg a doppingolt, keményen edzett sportolótól ez elfogadhatatlanul gyenge teljesítmény lenne. Szóval itt ez a 120-as P, ami a 32-33%-os sikerességi rátához tartozik, messze nem olyan megítélés alá esik, mint az az elvárás, hogy én tök spontán termeljek ekkora P-t. A stimuban, pláne több petesejttel teljesen normálisnak tűnik, hogy ennyinek kell lennie egy terhességhez, spontán azonban egy ugyanakkora érték nyilvánvalóan eléggé extrém elvárásnak tűnik. (Emlékszem, az egyik beültetés után még az első dokim a Kaáliban közölte, hogy 77-es a P-om a 0 HCG mellett - és akkor valójában már menstruáltam is, csak azért mentem el a vérvételre, hogy tudjam, egyáltalán elindult-e valami. Vagyis ha 77-es P-nál megjött, akkor a luteális fázis közepén nyilván jóval magasabb volt annál, még nekem is. :))

Ja, és láthattátok, hogy a fenti tanulmányok ng/mL-es értékeit állandóan átszámolgattam nmol/L-ra. A vicces ebben az, hogy a doktornő 3,6-os váltószámot mondott a két érték átváltásához, holott az 3,2, sőt, egész pontosan 3,18. Szóval még ez sem stimmelt abból, amit mondott...

Összefoglalva a kutakodásaim eredményét: nagyon úgy fest, hogy a doktornő egy eleve stimulált P értéket vár el tőlem, majd amikor (micsoda meglepetés!) nem termelek annyi P-t, akkor kijelenti, hogy ez kevés, meg kell stimulálni. Pfff.... Most inkább nem kezdek elmélkedésbe azt illetően, hogy miért támaszt eleve teljesíthetetlen elvárást. Előbb egyeztetek a saját nődokimmal is a biztonság kedvéért, hogy jól értelmezem-e az olvasottakat, és neki mi a véleménye. De jó eséllyel megvan az aduászom a doktornő ellen, már én is tudok lobogtatni egy cikket, amit VALAHOL OLVASTAM. :D

Az olvasmányaim eredményeit folyamatosan megosztottam Vele is, így már azt hiszem ha a  nőgyógyászom megerősíti a dolgokat, nem lesz nehéz leszavazni a doktornő féle kezelést. Ha meg a nőgyógyászom esetleg azt mondaná, hogy a doktornőnek igaza van, akkor inkább átmegyek hozzá, csinálja ő a kezelést, neki legalább van ultrahangja, alaposabban tudná ellenőrizni a gyógyszer hatását.

Ja, és még egy dolog, amit szintén megtaláltam szinte mindegyik tanulmányban: a progeszteron termelés hullámzik a szervezetben, azaz egyetlen nem túl jó eredmény alapján nem szabad levonni azt a következtetést, hogy az illető P-hiányos, és nem szabad azonnal elkezdeni kezelni. Én erre is rákérdeztem a doktornőnél még azelőtt, hogy erről olvastam volna, hiszen tudom, hogy az általános alapelv szinte minden hormonnál az, hogy egy mérés nem mérés. Ő persze kapásból rávágta, hogy nem, nem kell többször ellenőrizni... Hát én igenis meg fogom nézetni most is, pénteken és jövő hétfőn megyek vérvételre (valahogy most is bizonytalan még ezen a ponton, hogy pontosan mikor is volt a peteérésem :D).

Jövök majd az eredményekkel és az orvosok véleményével, amikor tudok.