Emlékeztető

Szóval 3 napig pozitív, halványuló tesztek, a szülinapomon 10-es HCG, és ennyi. Mégsem bántam meg, hogy korán teszteltem, és ez kiderült. Megnyugtató volt, hogy legalább elindult valami. Talán mégsem vagyok teljesen képtelen a teherbeesésre, csak egy hajszál választhat már el az "áttöréstől", már csak az utolsó hiányzó láncszemet kellene megtalálni.
Persze eddig is épp elég sok minden kiderült már, és mivel elég régóta pihentettem már a  sztorimat, most rájöttem, hogy nem ártana feleleveníteni, mi is nálam az alapszitu, mert alighanem a régi olvasóknak sem rémlik már.

Szóval egyrészt van hyperprolactinaemiám, azaz prolaktinómám immár 15 éve. Ez azt jelenti, hogy az agyalapi mirigyben van egy jóindulatú daganat, ami túltermeli  a prolaktint. Erre eleinte Bromocryptint, majd most már jó 10 éve Norprolacot szedek. Nagyjából másfél évente MRI-t is csinálnak, ami alapján úgy tűnik, hogy jó ideje nem változtatta méretét a daganat, viszont érdekes módon hol jobb, hol bal oldalon látnak valamit, majd 1-2 éve kiderült végre, hogy tulajdonképp van egy ciszta is mellette... Ez egy Rathke tasak ciszta, ami állítólag valami nagyon korai (magzatkori) fejlődési rendellenesség. A doki szerint nem kell miatta aggódni, már nem fog nőni. Vicces módon egyébként ugyanolyan tüneteket és problémákat tud okozni, mint a másik jóindulatú daganat, tehát duplán meg vagyok áldva...

Van aztán endometriózisom ismeretlen ideje. Tüneteim alapján mondanám, hogy kb. 20 éve... Diagnosztizálva 4 éve lett, laparoszkópiás műtéttel, ami egyben mindkét petevezeték teljes elzáródását tárta fel, aktív endós telepet akkor nem. A dugulást a doki megpróbálta elhárítani, de kétséges volt a siker, így azt javasolta, hogy néhány hónap spontán próbálkozás után menjünk lombikra, így indult ez az egész történet. Később egyébként kiderült egy átjárhatóságin (talán 2 éve), hogy akkor legalábbis újra átjárható voltam mindkét oldalon. A lombikos ultrahangokon pedig arra derült fény, hogy a bal petefészkemen van egy kb. 2 centis aktív endometrióma, azaz endós ciszta. Tudtommal ez azóta is megvan, nagyjából változatlan mérettel.

A harmadik probléma a pajzsmirigyalulműködés, ami autoimmun eredetű, elvileg Hashimoto (bár például a fentebb említett ciszta is okozhat alulműködést). Erre Euthyroxot szedek, jelenleg 75 mg-ot. A TSH értéke 2 alatt, 1-1,5 körül, az ideális tartományban szokott alakulni.

Van aztán enyhe fokú IR-em is. Ez tulajdonképp annyira enyhe, hogy kb senki sem foglalkozik vele, gyógyszert sosem kaptam rá. Ilyen-olyan gyógynövényeket szoktak a dokik javasolni rá, amit többnyire végül nem szedek, mert kiderül, hogy az agyalapi mirigyre hatnak... Diétával többnyire próbálkozom, de a legjobb esetben is csak nagyjából tartom, néha semennyire sem... (szégyenlős smiley). Ez azért van, mert ennyire nem foglalkozik vele az intézet, illetve mivel nekem eddig a legrosszabb leletem is olyan volt, aminek az igazi IR-esek tapsikolva örülnének, a cukrom például még soha, semmilyen körülmények között sem volt emelkedett. Őszintén szólva többnyire ehhez az egészhez úgy állok, hogy nálam sokkal rosszabb állapotú ismert vagy sejthetően IR-esek simán esnek teherbe, de legalábbis végül olyan inzulinértékeknél, ami nekem is szokott lenni, ezért egyszerűen nem hiszem el, hogy az én enyhe kis "bajocskám" lenne a hunyó. Ezzel együtt már jó ideje fontolgatom, hogy csináltatok egy új terhelést, hogy most hol tartok, mert már nagyon rég nem néztünk rá.

És akkor néztünk még véralvadáspanelt, heliobactert, kariotipizálást, baktériumokat, laktóztoleranciát, meg ki emlékszik még mit. Van egy mutáns génem, ami folsav felszívódási problémát okoz - meg talán véralvadásit-, arra egy stimunál kaptam végig véralvadásgátlót, de az sem segített. Saját tapasztalat alapján egyébként szerintem inkább nehezen alvad a vérem...
És ureaplazma került még elő, ami a szervezetben normálisan is megtalálható baktérium, csak előfordul (mint kiderült nálam nem is olyan ritkán), hogy kórosan elszaporodik. Ezért néha (pl. a mostani FET-nél is) kapok rá Doxycyclint, de a pozitív tesztes FET-nél éppen nem kaptam (talán csak az volt a gond?).

Ja, még egy érdekességgel szolgálhatok: anyai ágon alighanem a korai klimaxra való hajlamot örököltem. Nagymamám annyira nem beszélt ilyenekről sosem, hogy vele kapcsolatban csak találgatunk, de édesanyámmal 38 évesen közölték, hogy hát az a sok vérzési probléma, amivel küzd, már a perimenopauza, azaz a változókor kezdete. A vélemények megoszlanak, de az endokrinológusom szerint a menopauza ideje anyáról lányára +/- 2 éves pontossággal örökítődik. Jelenleg 37 éves vagyok...

És mindezekkel együtt volt eddig 7 lombikom: 2 teljes stimu és még 5 FET.

Az első stimunál 2014 májusában sikeresen túlstimuláltak, 17 petesejtem lett, abból 13 termékenyült meg, és végül 10 jutott el a 3 napos korig. A transzfer idejére nagyon sok víz gyűlt fel a hasüregben, ezért a doki mindet le akarta fagyasztani, de végül némi könyörgés és egyezkedés árán egyet visszakaphattam közülük.
Ezután júliusban indítottunk egy FET-et a fagyasztott embriókból, spontán ciklusban. Ez sem sikerült.
Októberben egy ciklusról lemaradtunk, mert a doki nem fogta fel, hogy rövid ciklusaim vannak, és későre rendelt ultrahangra. Novemberben lett meg végül a FET ismét spontán ciklusban, ismét sikertelenül.
A következő FET 2015 áprilisában volt, szintén spontán ciklusban, eredmény ismert (semmi). Ekkorra emlékeim szerint már az új, tapasztaltabb dokinál voltam, de ugyanúgy a Kaáliban.
Ezt követően kinyilvánítottam, hogy új stimut szeretnék, hátha a vén róka doki nem stimulálna túl, kevesebb, de jobb minőségű petesejt lenne, és végre sikerülne. Nos, megint nem zajlott könnyen a stimum, és be is kellett lássam, hogy elsőre sem a doki tolta el, hanem a szervezetem hülyén reagál: először nem történik semmi, majd nagy nehezen beindul a tüszőérés, viszont egy idő után a további hormon nem a tüszők további növekedését hozza, hanem újabb tüszőket kezd el érlelni, vagyis ott állunk egy csomó, "beérni" alig akaró tüszővel. Második nekifutásra 13 petesejtem lett, amiből 8 termékenyült meg. Érdekes, de fogalmam sincs, hogy mind eljutott-e a 3. napig, de szerintem igen. Ezúttal folyadékkal nem volt gond a hasüregben, 2 embriót kaptam vissza (az első stimut leszámítva egyébként mindig). Siker most sem volt.
Ezt követően, de talán már előtte is, a doki elkezdte forszírozni az új lapart, holott amikor átmentem hozzá, rögtön csináltatott egy átjárhatóságit, és átjárhatónak is bizonyultam mindkét oldalon. Mégis, nagyon akarta az újabb műtétet, mert hogy a petevezetékek be lehetnek gyulladva és ki kellene venni őket. Ezt innentől többször előhozta, ezidáig sikeresen hárítottam a kísérleteit. Nem fogom kivetetni a petevezetékeimet (kb. a 6. beültetés környékén kezdte volna nagyon erősen "javasolni"), mert nem tudom meddig lehet még beültetősdit játszani, az én alapbetegségeimmel ennyit hormonozni, de gyanítom, hogy már csak 1-2 alkalom van hátra, nagyjából, amíg esetleg elfogynak a fagyasztott embriók (jelenleg, ha jól számolom öten vannak még, azaz 2 körre elegendően, a mostani, 7. beültetés után). Ezután szerintem vége, új stimura már nem is biztos, hogy alkalmas lennék még, de szerintem a doki is leállítaná már a beültetéseket is, mert a rák kockázatát is jelentősen emelik a hormonozások (volt olyan ismerősöm, aki így járt, már a doki mondta, hogy akkor kész, ennyi, ez az utolsó, többet nem lehet - mákja volt, gyönyörű kislány lett az utolsó eredménye). Szóval ha a lombik kifújt, már csak a spontán csodában bízhatom, de ahhoz petevezetékek is kellenének. Szóval ragaszkodom hozzájuk.
Na, tehát jött 2016 április, az előbb ismertetett pozitív tesztes, majd mindössze 3 napos csodával végződő, immár épített ciklusos FET.
Ezután röpke 1 év pihenő, és most júniusban egy újabb FET. Spontánnak indult, de nem nagyon akaródzott a spontán peteérés (bár az előző ciklus extra rövid volt, ilyenkor utána sokszor hosszabb következik nálam, ami nyilván későbbi peteérést is jelent), így végül Gonalt kaptam 5 napig. Ma van FET+10, és a tünetek alapján már a mensit várom... :(


Kb. ennyi az alapállás, csak hogy mindenki ismét képbe kerüljön.