Életem első pozitív terhességi tesztje

A türelem terén sosem álltam jól, a lombikoknál meg pláne, ezt a régi olvasók jól tudják. :D Ezúttal nagyon igyekeztem, de egyszercsak elfogyott a cérna. Vettem Predictor Early-t, ami már 6 nappal a mensi elmaradása előtt is kimutathatja. Oké, tudom, az érzékeny tesztek vacakok, megbízhatatlanok. Egyébként a legkevésbé sem azok, de majd erről külön elmélkedem.

Szóval, FET+10, április legvégén, egy gyönyörű, nyáriasan meleg nap reggelén én bizony ellőttem ezt a tesztet. Aztán le sem tettem. Először a szokásos nem történik semmi. Kezdeném "feladni", na jó, a fene sem tartogatja ezt kézben 5 percig, majd később megnézem. És akkor valami halvány... Igen-igen, ott, a második csík helyén mintha történne valami! Megigézetten bámultam, már a szemem káprázott. Netán tényleg csak a szemem káprázott? Nem, ott az egy rózsaszín csíkocska! Halvány, de lassacskán erősödik. Kivágódóm a legkisebb helyiség 40 wattos izzós "fényárjából" a konyhába az áradó világosságba. Igen, ott van!!! Tényleg ott van! Minden szögből, egyételműen látszik. A fürdőben lámpafényben, még tükörből is! Sírok-nevetek, ugrálok, remeg a kezem, tördelem, jajjistenemezek. Nem hiszem el. Jajj, mennem kell dolgozni, ideje készülni. Próbálok öltözni, de fél percenként rebbenek vissza a pulton lévő teszthez. Igen, minden ellenőrzéskor megvan még a második csík. Lassan meg is szárad. Halvány, de jól látszik. Hiszen csak 5 nap múlva kellene tesztelnem a doki szerint, mégis mit is várhatnék ennél többet.
Aznap egész nap elvarászolt vagyok, néha felnevetek magamban, néha meg majd' sírva fakadok: ugye még este is ott lesz a csík, ha hazamegyek?
Igen, addigra teljesen megszáradt, és jól látszik. Izgatottan állok a Pasi elé, mondom-mutatom. Összeborulunk, együtt sírunk, végre sikerült! A 6. beültetés végre eredményes volt.
(Jajj, még most is teljesen összezavarodom tőle: amikor elkezdett előjönni a csík, heveny felindulsomban gyorsan egy Clearbluet-t is ellőttem - az halványabban talán, de szintén mutatta.)

Rutinos versenyző vagyok még akkor is, ha ilyesmit csak mások tapasztalatából ismerek: másnap reggel újabb teszt. Ez is pozitív, de lényegesen halványabb. Ez nem stimmel. Pörög az agyam: tudom, lehet az oka, hogy kevesebbet vagy többet ittam a két nap, nem ugyanakkor, ugyanannyi alvás és nempisilés után csináltam. Tudom, hogy lehet rá magyarázat, mégis azonnal szíven üt a sziklaszilárd érzés: baj van! Nagy baj van! Nyugtatom magam, ezt neki nem is mondom most még el, majd holnap megnézem újra, meglátjuk. Egész nap kényszeredetten mosolygok, ahányszor ő megsimogatja a pocimat. Rettegek. Másnap újabb teszt. Én hülye, nincs már azonos márkájú. Clearblue-ból van még, és már csak normál 25-ös. Clearblue olyan halvány, hogy azt már lassan bízvást negatívnak lehet nevezni. 25-ös szintén. Valamicske talán látszik rajta, de annyi, amit szinte mindig szoktam látni. Oké, a 25-össel még mindig csak napok múlva kellene csak tesztelnem a doki utasítása szerint, de azért... Most már elmondom neki is: halványodnak a tesztek. Még lehet remény, de fel kell készülnünk, hogy ez ennyi is volt. Oké, akkor holnap megyek vérvételre, megbeszéljük. Másnap reggel még előtte ellövöm az utolsó, intézetis 25-öset. Nagyon-nagyon halvány. Mostanra ennek nem ilyennek kellene lennie, már 3 napja az első pozitív tesztnek, azóta fel kellett volna erősödnie...
Elmegyek a vérvételre. Az eredményt nem várom meg, ilyenkor órákig tart, majd a doki felhív.
Hív is: a HCG 10... Egyeztetünk, hogy hányadik napon vagyok, majd mély sajnálatát fejezi ki, de hagyjam abba a progeszteront.
Zokogva hívom Őt: ennyi, ez a csoda csak 3 napig tartott. Aznap van a születésnapom, és a szívem megszakadt.