Csendes napok

Ha valaki netán aggódott volna, szeretném megnyugtatni, hogy élek és "virulok", csak annyi az oka a tőlem szokatlanul hosszú hallgatásnak, hogy nem nagyon van miről írnom.
Illetve lenne miről, de arról meg nem is tudtam, hogy akarok-e vagy sem. Végül úgy döntöttem leírom, mindig könnyebb kicsit, ha kiadom magamból a negatív gondolatokat.

Hát igen, kicsit negatívosak pár napja.
Egyrészt lezárult a csodavárás, természetesen megjött, a szép progeszteronszint minden bizonnyal csak egy túlstimuláció utáni spontán többes peteérés következménye volt.

Aztán bevallom őszintén, van bennem némi irigység. Sajnálni senkitől nem sajnálok semmit természetesen, hiszen mindenki, aki eljut a lombikig, már bőven megszenvedte a meddőséget és megérdemli a babát. Nem is ezt érzem. Csak ott van például a régi fórumos társaságom. Jó sok évvel ezelőtt indult együtt a csapat, és igaz, hogy ezek alatt az évek alatt nekem még magánéletileg-párkapcsolatilag is el kellett jutnom odáig, hogy a családtervezés téma érdemben is terítékre kerülhessen, mégis, én is 6 éve küzdök már azért mikor milyen fronton, hogy babám lehessen. És mostanra én vagyok az egyedüli a csapatban, aki soha, egy kicsit sem volt terhes, sosem tartott még kétcsíkos terhességi tesztet a kezében, és nem volt még uh képe egy kis Alienről. Mindenki babájának, gyermekének örülök, a leányzóért, aki 12 hetesen veszítette el az ő Csodáját, vérzik a szívem, mégis, felütötte fejét bennem a "Hát egyedül csak nekem nem fog sikerülni soha?!?!?" érzés. Tisztában vagyok vele, hogy ez normális, és lesz  olyan is, hogy el fog múlni, de most épp nem érzem túl jól magam tőle.

Aztán ott van a másik, újabb fórum, lombikosok csapata. Egy leányzó ott ugyanoda jár, mint én, ahhoz a dokihoz, akihez én is szerettem volna, csak úgy tudtam, hogy távozik és már nem vállal új pácienst. Nos ez a "csapattárs" ma kapta a jó hírt, hogy a hcg szintje bőven elegendő lehet akár két babához is. Őt sem irigylem, ebben az esetben az a csúnya gondolat fészkelte be magát túlspirázós agyam tekervényeibe, hogy talán mégiscsak ki kellett volna vernem a balhét, hogy ehhez a dokihoz kerülhessek. Vagy talán még most, a fagyibabázás előtt kellene ezt gyorsan megtenni. De kedden már megyek a saját dokimhoz megbeszélni a menetet, azt hiszem már ehhez is késő van. Ha viszont a fagyibabás ciklus sem lesz eredményes, és Neki (értsd: Nagy Ő) lesz még türelme egy újabb körhöz, akkor biztosan áthisztizem magam ehhez a csodadokihoz (ő a méltán híres K. doki a K. intézetből, az Istenek Hegyéről), és nekiugrok egy új, nem elrontott teljes stimulációs protokollnak inkább.

Na de fel a fejjel, 4 nap múlva megyek megbeszélésre a dokihoz, és aztán meglátjuk mi lesz.