Hát akkor helló, Kedves Publikum!
Ez egy ilyen kor és világ, én, a szürke kisegér, korábbról semmiféle írói jellegű képzettséggel/végzettséggel vagy törekvéssel hirtelen felindulásból úgy döntöttem, hogy mostantól szólni fogok Hozzád, Kedves Közönség!
Ennek egyszerű oka van, és ezzel a legkevésébé sem lógok ki a sorból: nekem is megvan a történetem, amit egyedül néha nehéz feldolgozni, hát úgy döntöttem, merő önzésből rázúdítom a "szájberszpészre", az úgyis elbírja. Az én életem sztorija is igazán elfér annyi más felesleges és értelmetlen információ mellett, csendben meghúzódva, olvasatlanul. Ha pedig valaki tévedésből mégis elolvasná, hát... azt is mondhatnám, magára vessen, minek olvas el minden marhaságot, amit a neten talál. :) De akár még az is előfordulhat, hogy egyszer valamikor valaki még valami hasznát is veheti annak, amit én ide leírok.
Kissé sokat szövegelek a nyilvánvaló okról, amiért blog-indításra adtam a fejem, ennek csak az az oka, hogy zavarban vagyok. De legalább mostanra sikerült azt az egy olvasót is elriasztanom, aki valami érthetetlen okból ezen az oldalon kötött ki a "sürgősségi fogamzásgátlás" vagy az "1001 éjszaka meséi - horror változat" keresőszavak begépelését követő random kattintgatások eredményeként.
Ideje tehát belevágni a lecsóba! Hm, de pontosan hol is...
Talán kezdésnek némi ködös információkupac rólam, hogy a helyére tegyük, milyen neurózisokkal küzdő blogger követi el ezt az egész sületlenséget: harmincas évei elején járó, nőnemű állampolgár volnék. Iskolázottságomat a különféle bürokratikus formanyomtatványokon magasként, míg családi állapotomat leginkább a megpecsételő elváltként jelölhetem meg. Ha már formanyomtatványoknál tartunk, némelyikük gyermekeim számát is szokta firtatni, és ezzel meg is érkeztünk a blog apropójához: az bizony egy nagy büdös nulla! Kora harmincas elváltként, a későbbiekben részletezésre kerülő súlyosbító tényezőkkel terhelten ez számomra bizony nagy frusztráció. Mivel mégiscsak publikus helyre kerül írásom, igyekszem némileg cirkalmazni ugyan a leírtakat, de én azért mégiscsak egy roppant egyszerű lélek vagyok teljesen hétköznapi vágyakkal: családot szeretnék. A Kedves Olvasó felszisszen: ez is csak egy unalmas, maradi liba, aki csak gyűrűre és műsoros pelenkákra vágyik, és ezt a dögunalom sztorit még le is írja.
Bizony, ezt tervezem! Leírom a sztorit, minden lényeges részletével együtt. Mert sokak naív hitével ellentétében (és korábban magam is közéjük tartoztam) az ilyen egyszerű álmok sem olyan egyszerűen megvalósíthatóak, mint azt gondolnánk.
------- Tehát mint a cím talán sugallta, következzék, amit már ezren ezerszer leírtak előttem: egy újabb, ezeregyedik "Hogyan essünk teherbe, ha a szervezetünk ebben látszólag nem partner?" - témájú történet. (Vigyázat! Ez nem egy sikermódszer ismertetője lesz, egyelőre én sem tudom, mi a helyes válasz.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése