Dramaturgiai ugrás: az utolsó (?) csapás

Egy ideje nem tudtam írni, de nem ok nélkül. Mint előző bejegyzésemből is kitűnik, ez egy rémséges történet, már évekkel ezelőtt a második rémnél tartottunk, de mint valamire való horrorhoz illik, ezek száma nem merül ki ennyiben. A kronológiai sorrendet azonban most inkább felborítom: mert friss sebeket kaptam.

A sorsfordító

A friss sebek szó szerint értendőek, ma engedtek haza a kórházból. Laparoszkópiás műtéten estem át, tisztázandó, hogy egyrészt 3H-s, azaz Halmozottan Hátrányos Helyzetűként létező betegségeim listájára felvehetem-e az endometriózist is, másrészt ebből eredően, de ettől függetlenül is, úgy általában véve képes vagyok-e egyáltalán a gyermeknemzésre.

Szóval a műtét 10 hónapnyi sikertelen próbálkozást követően megtörtént, és számomra legalábbis nem váratlan eredményt hozott. Igen, endometriózisom legalábbis volt, még ha jelenleg nem is tűnik aktívnak, korábbi "áldásos tevékenysége" révén azonban fogantatásra a műtétet megelőző állapotomban garantáltan nem voltam képes, mivel mindkét petevezetékem teljesen el volt záródva. Dokim ezt az aprócska bökkenőt a műtét során igyekezett megszüntetni, de még ő sem biztos benne, hogy valóban sikerült is. Azonban hite szerint cserébe tett nekem egy szívességet: zárójelentésemen az esetleg sikeres duguláselhárítás ténye nem szerepel, helyette javíthatatlanul elzáródottnak titulált a papíroson. Hogy ennek mi értelme? Elvileg időt és pénzt spórolt meg nekünk. Ha ugyanis átjárható lennék, a hivatalos egészségügyi protokoll szerint most inszeminációk egész sora következne, számszerint minimum 3, de inkább 6 nekifutás erejéig, ami mind időben, mind pénzben, mind ugyebár stressz szempontjából nem kis pluszt jelentene, de a siker igencsak kétséges lenne, a nem is biztosan átjárható petevezetékek miatt. Ő mindezeket megspórolta nekünk, eleve az egyetlen járható út, a lombik felé terelve az irányt. Persze ettől még spontánkodhatunk is, vak tyúk is... alapon, de ő azt javasolja, hogy kérjünk időpontot egy lombikprogrammal foglalkozó centrumba. Szerinte őszre kaphatunk időpontot (kis naív!, ezt erősen kétlem), addig meg a nyarat "nyulazzuk" végig. Ezek voltak az elbocsájtó szép szavai.


Mára ennyi is, 3 aprócska lyukkal a hasamon és a petevezetékek csőgörényezése nyomán még elég intenzív fájdalommal  kellőleg kimerültem ahhoz, hogy zárjam ezt a bejegyzést. Rémséges szép jó éjszakát!