Vegyesvágott

Először is értelmezném a címet: színes híreink következnek a kisvilágból. :) 

Murphy természetesen továbbra sem alszik. Kezdésnek úgy tűnik, benyaltam kissé a vírust. Ezt a - hogy is mondjam szalonképesen? - alul-felül szaporát okozót. Vasárnap a vacsi alig egy óra alatt "zuhant" át rajtam, és azóta is szinte állandóak a gyomor és bélproblémák. Rókakomával viszont legalább nem volt dolgom. :)
Aztán, hogy továbbra is lent maradjunk, lett némi csip-csup kellemetlen csip-csöpp. Társítva hasfájással, majd enyhe viszketéssel. Nem volt vészes a szitu, én ennél sokkal cifrábbakat is szoktam régebben, de most nem lehet elhanyagolni a dolgot, így elgaloppoztam az sztk-s nőgyógyászatra. Kaptam krémet és Kliont, biztos ami tuti, mert nem volt egyértelmű, hogy baci vagy gomba az oka. Nagyon remélem, hogy időben elcsíptem a dolgot, és a következő ciklusra kutya bajom se lesz.

Aztán még azt hiszem rövidebb is lesz ez a ciklus a vártnál. Mérem az ébredési hőmet, és bár sajnos épp a kritikus napokon voltam szabin, és jött a hétvége, így később mértem, de nagyon úgy fest, hogy a 10. ciklusnapon akár már ovulálhattam is... Ami alapból nem olyan gáz, de a 8. napon voltam ultrahangon, és még csak 13 mm-es volt a domináns tüsző. A doki meg azt magyarázta, hogy majd így lesz meghatározva, hogy mikor kell a tüszőrepesztő, mivel a tüszők naponta 1-1,5 mm-t nőnek és legalább 18 mm-esnek kell lenni a tüszörepesztéshez. Napi 1,5 mm-vel számolva is a 10. napon még csak 16 mm-esnek kellett volna lennie... Arra gyanakszom, hogy a méhpempő okozott zűrt és zavart: mivel elvileg az LH hormonra, azaz a szervezet által termelt természetes tüszőrepesztőre hat. Így viszont majd nagyon kell figyelni a következő ciklusban, hogy le ne maradjunk az ovulációról. Azt mondjuk már elhatároztam, hogy méhnyálkahártya vastagításra inkább majd gránátalmát használok, abban csak növényi ösztrogén van... :) Na jó, lehet, hogy inkább semmivel sem kavarok be.

És lelkileg is sokkal jobban érzem magam. Tegnap este az ablakból kinézve pont a szembeni távoli hegyre láttam, ahol családi házak állnak. Inkább csak a fényeket láttam, és bevillant a kép, milyen lehet egy családdal egy családi házban élni. Amolyan tipikus cukrozott nyál - kategóriás családi kép villant be, de azonnal rákívántam. Rájöttem, hogy most már tényleg családot szeretnék, már hiányérzetem van, hogy csak ketten vagyunk, kellenek a porontyok is.
És elmúlt az önző félelmem is, azzal kapcsolatban, hogy egy babát kellene majd non-stop ellátnom. Sőt, kifejezetten kedvet érzek a dologhoz, alig várom.
Így most megint azt érzem, hogy ennek most sikerülnie kell, és az Ő folytatásról szóló ígéretével együtt azt hiszem már tényleg lesz rá esélyem, hogy "megteremtsem" fejben a sikert.

Ráadásul úgy fest, kezdek is felnőni a dologhoz.

Szóval hajrá-hajrá, csak gyógyuljak meg a kis dolgaimból.

Dokirandi a folytatáshoz

Mostanában kissé tunyultam, bocsánat. A melóban történő agyleszívás után nem mindig van még energiám netezni, és akkor is inkább olvasok...

Na szóval. Kedden jártam az intézetben, a fagyibabás ciklus előttre elrendelt ultrahangon. Erre ugye azért volt szükség, mert a túlstimuláció miatt kissé megduzzadtak a petefészkeim, és a doki ellenőrizni akarta, hogy visszanyerték-e már a normális méretüket. Vittem továbbá természetesen az előző ciklus 20. napjáról származó leletemet a szerintem szépséges értékeimmel.
Na persze a hülye doki azonnal kötözködni kezdett, hogy magas a prolaktin. Közöltem vele, hogy ja, kemény 10%-os az emelkedés mértéke, és nekem sosem szokott ilyen alacsony lenni, mint most ezen a leleten szerepel. Nem hatottam meg (naná, és nem akartam belemenni a makroprolaktinos és egyéb részletekbe az elmúlt 12 évből, csak hogy megértse, hogy ha agyonüt se lesz ennél alacsonyabb az összprolaktinom), kitalálta, hogy szedjek Bromocriptint. Idióta. Azért illene bepillantani a kartonokba mielőtt a pácienseket fogadja, nem sok, fél perc a karton elején kiemelt kulcsszavakra, én legalábbis tutira írnék oda minden beteghez egy pár szavas emlékeztetőt, hogy mi az alapszitu... Mert akkor tudná, hogy napi 225 mikrogramm Norprolacot szedek, ami kb. a maximálisan adható dózis... Na persze felvilágosítottam erről a tényről azonnal, de addigra már elkönyveltem az újabb fekete pontot: már megint fogalma sincs róla, hogy ki vagyok, és mi a bajom... Futószalag ide vagy oda, az egész hercehurca sikeressége múlik azon, hogy az orvos odafigyel-e ilyen apróságokra, mint az állandóra szedett gyógyszerek, a problémás hormonok, azok szintje, és az utolsó ellenőrzés időpontja, stb.
Na jó, mindegy, ezen túllendültünk, jön akkor a menet: befáradok majd ultrahangra, megnézzük, hogy lesz-e spontán peteérésem, és ha igen, akkor egy tüszőrepesztőt kapok, aztán megcsináljuk a beültetést, progeszteront kapok ismét, és slussz. 

Cserébe viszont megnyugtatott, hogy az embriókkal nem lesz gond. 1,5 éve új fagyasztási eljárást vezettek be, aminek köszönhetően a felébresztett embriók 99%-ban épek, azaz nem kell attól tartanom, hogy nem ébrednek fel, vagy sérülnének. 2 babát fogok visszakapni, amihez így elvileg elegendő is lesz 2-t ébreszteni, de állítólag ha mégis gond lenne valamelyikükkel, akkor addig folytatják az ébresztgetést, amíg nem lesz 2 visszaültethető embrió. Mi ezt ugye megtehetjük, hiszen 9-en vannak lefagyasztva.

Most tehát jön a mensi várás (az még kb. 2 hét), aztán ha megjött, akkor időpont egyeztetés ultrahangra a 10. napra, az ultrahangon eldől, hogy mikor kell szúrnom a tüszőrepesztőt (vagy visszahívnak még egy ultrahangra, ha még nagyon kicsik a tüszők), és mikor lesz a beültetés. Utóbbi viszont fixen 5 nappal a tüszőrepesztő szuri után lesz, azaz a 3 naposan lefagyasztott babákat az ovulációt követő 3. napon fogom értelemszerűen visszakapni. Így számításaim szerint a beültetés augusztus 10-13. környékére várható.

Addig meg várunk, és kész, egyéb teendőm nincs, szednem nem kell semmit, és friss lelet sem kell több az induláshoz.
Meglátjuk mi lesz, remélem ezúttal tényleg elégnek bizonyul ennyi is. De ha nem, most már biztos, hogy átkéretem magam másik dokihoz, lehetőleg Krizsához.

Csendes napok

Ha valaki netán aggódott volna, szeretném megnyugtatni, hogy élek és "virulok", csak annyi az oka a tőlem szokatlanul hosszú hallgatásnak, hogy nem nagyon van miről írnom.
Illetve lenne miről, de arról meg nem is tudtam, hogy akarok-e vagy sem. Végül úgy döntöttem leírom, mindig könnyebb kicsit, ha kiadom magamból a negatív gondolatokat.

Hát igen, kicsit negatívosak pár napja.
Egyrészt lezárult a csodavárás, természetesen megjött, a szép progeszteronszint minden bizonnyal csak egy túlstimuláció utáni spontán többes peteérés következménye volt.

Aztán bevallom őszintén, van bennem némi irigység. Sajnálni senkitől nem sajnálok semmit természetesen, hiszen mindenki, aki eljut a lombikig, már bőven megszenvedte a meddőséget és megérdemli a babát. Nem is ezt érzem. Csak ott van például a régi fórumos társaságom. Jó sok évvel ezelőtt indult együtt a csapat, és igaz, hogy ezek alatt az évek alatt nekem még magánéletileg-párkapcsolatilag is el kellett jutnom odáig, hogy a családtervezés téma érdemben is terítékre kerülhessen, mégis, én is 6 éve küzdök már azért mikor milyen fronton, hogy babám lehessen. És mostanra én vagyok az egyedüli a csapatban, aki soha, egy kicsit sem volt terhes, sosem tartott még kétcsíkos terhességi tesztet a kezében, és nem volt még uh képe egy kis Alienről. Mindenki babájának, gyermekének örülök, a leányzóért, aki 12 hetesen veszítette el az ő Csodáját, vérzik a szívem, mégis, felütötte fejét bennem a "Hát egyedül csak nekem nem fog sikerülni soha?!?!?" érzés. Tisztában vagyok vele, hogy ez normális, és lesz  olyan is, hogy el fog múlni, de most épp nem érzem túl jól magam tőle.

Aztán ott van a másik, újabb fórum, lombikosok csapata. Egy leányzó ott ugyanoda jár, mint én, ahhoz a dokihoz, akihez én is szerettem volna, csak úgy tudtam, hogy távozik és már nem vállal új pácienst. Nos ez a "csapattárs" ma kapta a jó hírt, hogy a hcg szintje bőven elegendő lehet akár két babához is. Őt sem irigylem, ebben az esetben az a csúnya gondolat fészkelte be magát túlspirázós agyam tekervényeibe, hogy talán mégiscsak ki kellett volna vernem a balhét, hogy ehhez a dokihoz kerülhessek. Vagy talán még most, a fagyibabázás előtt kellene ezt gyorsan megtenni. De kedden már megyek a saját dokimhoz megbeszélni a menetet, azt hiszem már ehhez is késő van. Ha viszont a fagyibabás ciklus sem lesz eredményes, és Neki (értsd: Nagy Ő) lesz még türelme egy újabb körhöz, akkor biztosan áthisztizem magam ehhez a csodadokihoz (ő a méltán híres K. doki a K. intézetből, az Istenek Hegyéről), és nekiugrok egy új, nem elrontott teljes stimulációs protokollnak inkább.

Na de fel a fejjel, 4 nap múlva megyek megbeszélésre a dokihoz, és aztán meglátjuk mi lesz.